Lukács Miklós (1977), a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott és a legsokoldalúbb cimbalomművésze.
A kortárs zene, a jazz és különböző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak művészetében. Nyolcévesen migrénnel küzdött és az orvos azt javasolta a szüleinek, hogy kezdjen el cimbalmozni. Meg sem állt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola diplomájáig. Már a főiskola elvégzése előtt zeneszerzőként, szólistaként megmutatta magát a klasszikus zenében. Szólistája volt, többek között Concertante di Chicago kamarazenekarnak, BBC Symphony Orchestra-nak és a Ligeti Ensemble-nek. Később az érdeklődése a jazz felé fordult és folyamatosan azon dolgozik, hogy miként lehet a jazzt átültetni a cimbalomra. A jazz mellett az etno zenei színtér is felfedezte. Játszott, játszik pl. a Borbély Műhellyel, Lovász Irénnel, a Dresch Quartettel, Szakcsi-Lakatos Bélával, Tóth Viktorral. Jelenlegi saját zenekara a Lukács Miklós Trió-Cimbiózis és a Cimbalomduó Balogh Kálmánnal. Olyan világsztárokkal szerepelt együtt, mint Charles Lloyd, Archie Shepp, Steve Coleman, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, Frank London. Portréfilm készült róla Cimbalom Legacy – The soundscape of Miklós Lukács címmel. Több mint ötven lemezen játszott, aminek egyharmadát a saját produkcióval készítette. Munkásságát eddig Magyar Örökség, Magyar Művészetért, kétszer Artisjus és Gramofon díjjal jutalmazták.